Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat - 2013. augusztus 31.
A hazaúton végigmentem a High Streeten, ráfordultam a Crown Roadra, és benyitottam a pakisztáni ajtaján. Egy Lion szeletet, egy Cadbury mazsolás táblát, egy king-size Mars csokit és egy doboz Smartiest vásároltam, hogy este, a Citizen Smith alatt mindezt magamba tömjem. Barbi ezalatt Long Islanden parkolt le a Waldbaums előtt, hogy egy csomag Oreost és némi kilós csokoládédrazsét vételezzen. Este nem tudom, hogy mit nézett, Amerikában nem ment a Citizen Smith, azt hiszem. Biztos az angolszász levegő tette, de mind a ketten karcsúak voltunk, a háziak mérsékelten nehezteltek is ezért. A briteket ennél jobban én nem érdekeltem, felőlük minden nap kizabálhattam volna a garázsban álló jégkrémhűtő tartalmát, és amikor egy szép, őszi napon csakugyan megtettem, egy arcvonásuk sem rezzent. A húgomban azonban a reformkonyha iránt igyekezett érdeklődést ébreszteni az amerikai középosztály, és ez a recept például azok között volt, amelyeket nevelő szándékkal osztottak meg vele. Ha nem próbáljuk meg müzli szeletnek érteni a kockánként ezer kalóriát, akkor elmondható erről az édességről, hogy a legjobb, amit a rizspuffancsokból ki lehet hozni. A rizsnek jól áll a karamellsodó, és elegyedve az olvasztott pillecukorral, ropogva omlik a szájban.