Írta: Keresztesi Judit - Nagyvárosi nő megosztaná rovat
2015. október 18.
- Valahol elszámoltuk magunkat. – erre a kijelentésre riadt föl a nő. – Éspedig hol? - színlelt érdeklődést, meggyötörtnek és kissé ostobának érezte magát amint ott ült az asztalnál még mindig álomittasan. A férfi kigombolta a zakóját, a legközelebbi székre telepedett le, aztán a nőre nézett, és úgy kérdezte meg: – Mondja, horkol maga? A nő nem válaszolt rögtön, csak álmosan végigtekintett ennek az embernek a szép kezén, és azt felelte, hogy valószínűleg igen, de sosincs ébren olyankor, és nem tudná megmondani biztosra.
Egy jól öltözött társaság lépett be az ajtón. Gömbölyű tokokat vonszoltak magukkal, s ahogy igyekeztek az étterem ablakai felé, ezek a tokok folyton egymáshoz meg a vendégek vállához ütődtek. Zenészek lehettek vagy kalaposok, és később, ahogyan az asztaloknál ültek, rendelésbe kezdtek, egymást túlkiabálva kérték az ételeket és mindannyiszor, mikor valami újabbat rendeltek fölmutatták a pénzüket, úgy lehetett hinni, örömüket lelik ebben a mozdulatban. A dékán úr szintén az ablaknál ült, újságot olvasott, és mert a zenészek üvöltöttek, lassan fölemelkedett, aztán sétába kezdett, szörnyen érdekes cikk lehetett az, mert le sem vette tekintetét a lapról. Egy széles mozdulattal egymás alá hajtotta az újság fehér szárnyait, hogy az egyik keze aztán fölszabadulhasson, és így haladt az étterem közepébe, kitapogatta a négy asztallal bentebb lévő szék támláját, és aztán is csak olvasott tovább.
Az étterem tulajdonosa nagy gonddal pucolgatta a poharakat, a fény felé fordította őket, aztán újra áttörölte mindegyiket, a főúr meg, mint egy hajóskapitány, egyik kezét hátul a derekán pihentetve, álltában igazított egyet a villákon, aztán sorban hozzáért a többi evőeszközhöz a tálalón, és ahogy a tulajdonos átnézett egy poháron, szerelmesen figyelve, amint az üvegen a Napból egyenesen származó finom fénysugár csúszik keresztül, hozzálépett a konyhásfiú. Az alacsony, barna férfi kapkodva szedte a levegőt, hadarva beszélt egy rágcsálóról, hogy alighanem ugyanaz lesz, amelyikről azt hitték már elköltözött, vagy az is lehet, hogy csak megbújt a gazdátlan üzletben mellettük, mindenesetre most az étterem konyhájában válogat a szemét között. És ezzel számtalan egészségügyi szabályt megszeg, tudomásával – tette hozzá kedvetlenül. A tulajdonos minden figyelmét lefoglalta annak csodálata, ahogyan a pohár csordultig telik fénnyel, s hangjában nagy-nagy nyugalommal azt mondta a konyhásfiúnak, hogy rávehetnék a patkányt esetleg, hogy viseljen hajhálót.
A nő közben egészen fölébredt, a férfit nézte, illetve olykor lopva visszatért bámulására, mert a szemek, amelyek általában jeges visszfényt vetnek, most derűsen tekintettek rá. A férfi magához intette a pincért, angolul beszélt, körtéket rendelt, melyeket mézzel és mustárral locsoltak meg, magházukat forró Brie sajttal töltötték tele, és pisztáciával hintették be a felszínüket. A porcelánkínálók fedelét kis virágkötészeti szobrok díszítették, az előételhez fehérbort szolgáltak föl. Ők elmélyültek a mesében, nem volt igazán súlya a beszélgetésnek, hogy túlontúl telivannak a múlttal, azt mondták. Bennük van a múlt és nehéz helyet találni az úgynevezett újnak, a régi hiányának pontosabban, contradictio in adiecto a régi hiányának több hely kellene, mint magának a réginek kellett volna, körülbelül. A férfi főételnek szűzpecsenyét kért, zsályával, mustáros fűszerezéssel mindkettejüknek, meghallgatták, ahogyan az ingaóra elütötte a hatot, majd a férfi normandiai almatortát hozatott, amelyben forró mandulakrém gőzölgött, és aztán megvárták, ahogyan az ingaóra a hetet is elüti, nem siettek.
Sült körték, Brie sajttal és pisztáciával
Hozzávalók:
1 teáskanál méz,
1 teáskanál dijoni mustár,
1 evőkanál olívaolaj,
1 teáskanál citromlé,
csipet só,
½ teáskanál frissen őrölt feketebors,
2 nagy körte,
60g Brie, 4 szeletre vágva,
4 teáskanál apróra vágott pörkölt pisztácia.
Elkészítés:
Egy sütőformát kibélelek sütőpapírral, vékonyan beolajozom, a sütőt 120 °C-ra melegítem elő. A körtéket megmosom, hosszában kettévágom, hátoldalukról levágok egy-egy szeletet, hogy tálaláskor ne billegjenek. Magházukat kivájom.
A mézet, a mustárt, az olajat, a citromlevet, a sót és a borsot összekeverem. A körtéket - fölhasználva a teljes mennyiséget - átkenem a szósszal, majd gömbölyű oldalukkal fölfelé a sütőformába fektetem, és körülbelül 30 percre a sütőbe teszem. Amikor a körték megpuhultak, kiveszem őket a sütőből, átfordítom, a kivájt magházak helyét megtöltöm sajttal, majd a gyümölcsöt újra a sütőbe teszem és megvárom, hogy a sajt megpuhuljon. Ez 5-7 percet vesz igénybe. A körtéket a sütőből kivéve pisztáciával szórom meg.
Szűzpecsenye, zsályával, szegfűszeggel párolt káposzta
Hozzávalók:
30 g vaj,
1 fej vöröshagyma, fölkockázva,
1 gerezd fokhagyma, összetörve,
1 kis fej vöröskáposzta, csíkokra vágva,
1 alma meghámozva, kimagozva, vékony szeletekre vágva,
80 ml vörösbor,
1 evőkanál vörösborecet,
2 evőkanál friss citromlé,
5 szegfűszeg,
1 evőkanál apróra vágott zsálya.
A szűzpecsenyéhez:
800g szűzpecsenye, szeletelve,
80 ml fehérbor,
410 ml csirkehúsleves,
3 evőkanál főzőtejszín,
1,5 evőkanál dijoni mustár,
4 zsályalevél.
Elkészítés:
Egy nagy lábasban fölhevítem a vajat. Beleszórom a hagymát, a fokhagymát, mindkettőt puhára párolom. A káposztát a hagymákra dobom, majd az almát, a szegfűszeget, a zsályát is a lábasba teszem, rájuk öntöm az ecetet, a bort és a citromlevet. A káposztát megsózom, megborsozom, majd a lábast befedem, és kis lángon 30-40 perc alatt puhára párolom. Végül a fedőt leveszem, és addig sütöm, amíg a nedvesség elpárolog alóla.
Amíg a káposzta párolódik, egy serpenyőben vajat forrósítok, a hússzeleteket megsózom, megborsozom, majd mindkét oldalukat megpirítom a vajon. A bort és a levest a húsra öntöm, a serpenyőt befedem, majd a húst 20 perc alatt, kis lángon puhára főzöm.
Az elkészült szűzpecsenyét kiemelem a serpenyőből, a levet leszűröm, visszaöntöm a serpenyőbe, majd kétharmadára forralom. A mustárt és a tejszínt összekeverem, egy kis húslével fölhígítom, majd hozzáöntöm a maradék pecsenyeléhez, hozzáadom a zsályaleveleket, és a szószt kis lángon addig kevergetem, amíg besűrűsödik. Nem forralom föl. A szószt a hússzeletekre öntöm, a fogást vörös káposztával tálalom.
Normandiai almatorta
Hozzávalók:
1 adag bolti vajastészta,
100 g puhavaj,
100 g kristálycukor,
1 tojás,
100 g darált mandula,
40 g finomliszt,
1 teáskanál őrölt fahéj,
2 evőkanál Calvados vagy brandy,
2 piros alma, kimagozva, vékony szeletekre vágva,
½ citrom leve,
2 evőkanál kristálycukor,
1 evőkanál vanília eszencia,
100 ml tejszín.
Elkészítés:
A sütőt 120°C-ra melegítem elő. Egy 22x22cm-es tepsit kibélelek sütőpapírral, és kivajazom. A vajastésztát belefektetem, széleit behajtom, villával kidíszítem. A tésztát körülbelül 15 perc alatt pirosra sütöm. A sütőből kivéve, tiszta konyharuhával lenyomom a felfújódott részeket.
A vajat a cukorral kikeverem, hozzáadom a tojást és a vaníliát. A mandulát, a lisztet és a fahéjat a krémhez dolgozom. Végül a hozzávalókhoz adom a brandyt. A krémet a tésztára kanalazom, elegyengetem, rárendezem az almaszeleteket, megszórom a két kanál kristálycukorral, visszateszem a sütőbe, és körülbelül 20-25 perc alatt pirosra sütöm. A tortát langyosan tálalom, tejszínt adok hozzá.
Fotó és szöveg: Keresztesi Judit
Szerkesztette: Keresztesi Barbara
Itt iratkozhatsz fel a hírlevelünkre, vagy követheted a bejegyzéseinket Twitteren, Tumblr-ön, Facebookon, vagy azInstagramon és a fotóinkat pedig a Pinteresten is megtalálod.